gyóntatói felhatalmazás (lat. facultas), 1983-ig gyóntatói joghatóság (lat. iurisdictio): a CIC 1917:872. k. a feloldozás érvényességének feltételeként említette, hogy a →gyóntatónak a papszentelésben kapott rendi hatalmon kívül joghatósággal is kell rendelkeznie. A hatályos Codex már nem joghatóságról, hanem ~ról beszél, mivel a puszta felszentelés ezután sem elégséges az érvényes gyóntatáshoz, hanem szükséges a jognál fogva adott v. az illetékes hatóságtól kapott felhatalmazás is. - A ~ fajai és használata. Az érvényes gyóntatáshoz szükséges felhatalmazást a pap megkaphatja: magánál a jognál fogva és az illetékes hatóság külön intézkedésével (concessio; 966.k. 2.). ~ nélküli pap csak akkor gyóntat érvényesen, ha a hiányzó felhatalmazást köztévedés v. pozitív kétely esetén maga az Egyh. pótolja (144.k.). - 1. Magánál a jognál fogva felhatalmazása van a gyóntatásra: a) Mindenütt a világon a pápának, a bíb-oknak, valamint a pp-öknek. A p. és a bíb-ok bárhol megengedetten is élnek felhatalmazásukkal, a pp-ök számára a felhatalmazás gyakorlása érvényes, de nem megengedett akkor, ha ezt a gyóntatás helyén a mpp. egyedi esetben megtiltja (967.k. 1.§). b) Halálveszélyben minden pap érvényesen és megengedetten oldoz föl bármely gyónót, mégpedig minden bűn és minden cenzúra (→gyógyító büntetés) alól, még akkor is, ha egyébként nem volna ~a (pl. akár ki lenne közösítve), sőt még olyan helyzetben is, ha uakkor jelen volna olyan másik pap, akinek egyébként is meglenne a ~a (976.k.). c) Hivatalánál fogva van ~a a maga területén a helyi ordináriusnak, a penitenciárius knk-nak, a plnosnak, azoknak, akik a plnost helyettesítik (968.k. 1.§). Ugyancsak hivataluknál fogva rendelkeznek ~sal a pápai jogú klerikusi szerz. intézményeknek, valamint az →apostoli élet társaságainak azon elöljárói, akiknek a szabályzat szerint végrehajtói kormányzati hatalmuk van. Ezeknek az elöljáróknak a felhatalmazása azonban nem valamely területre szól, hanem a nekik alárendeltekre, és azon személyekre, akik éjjel-nappal az intézmény házában tartózkodnak (pl. kollégisták 968.k. 2.§). - 2. Külön engedély alapján van felhatalmazásuk minden hívő gyóntatására azoknak, akiknek ezt a helyi ordinárius megadta. Szerz. papok csak akkor élhetnek az ilyen ~sal megengedetten, ha rendelkeznek a saját elöljárójuk legalább vélelmezett engedélyével (969.k. 1.§). A szerz. intézményeknek és az ap. élet társaságainak olyan elöljárói, akik hivataluknál fogva (vö. 968.k. 2.§) rendelkeznek ~sal, maguk is adhatnak ilyen felhatalmazást, mégpedig bármely papnak, de csak azoknak a gyóntatására, akikre az ő hivatalból meglévő ~uk érvényes (969.k. 2.§). A helyi ordináriuson és az itt említett elöljárókon kívül mások (pl. plnosok) nem adhatnak ~t (vö. 969.k. 1.). - Akinek akár hivatalánál fogva, akár az inkardinációja v. a lakóhelye szerinti helyi ordinárius engedélye alapján állandó ~a van, ezzel mindenütt élhet, hacsak a helyi ordinárius egyedi esetben az adott területre nézve meg nem tiltja (967.k. 2.§). - A ~ megadása. Csak olyan papnak adható ~, akit vizsgán alkalmasnak találtak, v. akinek alkalmassága valamilyen más alapon nyilvánvaló (970.k.) Olyan papnak, aki nincs az illető részegyházba inkardinálva, a helyi ordinárius csak akkor adjon tartós ~t, ha előbb - amennyiben lehetséges - meghallgatta annak saját ordináriusát (971.k.). Az illetékes hatóság a ~t adhatja akár meghatározatlan, akár meghatározott időre (972.k.). A tartós, vagyis akár meghatározott, akár meghatározatlan időre, de nem csupán egy alkalomra szóló ~t írásban kell megadni (973.k.). - A ~ elveszíthető megvonással. Ha a ~ tartós volt, megvonására csak súlyos okból kerülhet sor (974.k. 1.§). A ~t teljesen csak az vonhatja meg, akitől származik. Ha a ~t ez a lakóhely v. az inkardináció szerinti helyi ordinárius vonja meg, a pap mindenütt (tehát az adott egyhm-n kívül is) elveszíti ~át (974.k. 2.§). Ha más helyi ordinárius vonja meg a ~t, akkor az érintett csak a megvonó illetékességi területén veszti el azt (uo.). Ha egy helyi ordinárius a maga területére nézve megvonja a ~t egy olyan paptól, aki neki nem saját alárendeltje, értesítenie kell erről a pap saját ordináriusát; ha olyan szerz. papról van szó, akinek az elöljárója nem ordinárius, akkor ezt az elöljárót (974.k. 3.§; vö. 266.k. 2.§; 134.k. 1.§). Ha a ~t a saját nagyobb elöljárója vonja meg valakitől (elsősorban a szerz. papoktól), akkor ez a pap mindenütt elveszti a ~t az intézmény tagjainak gyóntatására. Ha azonban a ~t más illetékes elöljáró vonta meg, akkor a pap azt csak az illető hatáskörében lévő alárendeltek vonatkozásában veszti el (974.k. 4.§). **-E.P.

CCEO 1990:722-727.k. - Erdő 1991:371.